Könyvtár
mcs20 csoportkép
MCS20 beszámoló
  • Közzétéve:
  • 2016. április 29.
  • Szerző:

    Mentálcsavar

  • Hozzászólások:

    0

Április 23-ára megrendeztük, a debreceni Ifjúsági Házban, a Wickerman és más klasszikusok rocksulis gyakorlását hallgatva megrendeztük és utána jól megünnepeltük a huszadik MAGUS találkozónkat.

Krónika

Ahelyett, hogy részletesen beszámolnék arról, ami és ahogy történt, két másik, gyorsabb tollú krónikást idézek, akik már elmesélték, milyen volt. Az első szerzője, Amund, Budapestről érkezett mesélőként, a második pedig a debreceni D.O.B.R.A.N. Team tollából származik. Időközben egy harmadik élménybeszámoló is született Mancodus (Trapp Anikó) billenytűzetéből; ha érdekel a kaland egyik lehetséges irányvonala, olvasd el azt is!

Ezúttal a kifejezetten jól felszerelt és tágas Ifjúsági ház adott otthont a Mentálcsavar résztvevőinek, ahol zavartalan, nyugodt körülmények között zajlott az esemény.[…] Az udvaron álló színpadon elterülve olykor a játék szünetében választhattunk a helyi büfé kínálatából kávé és szendvicsek terén, előbbi pedig alanyi jogon járt a kalandmestereknek (sajnos még mindig nem iszom). Nyolc csapat mérkőzött meg ezen a napon a MCS által nyújtott kihívással, amit részben a KM, részben pedig az Öt tengerre öt feleség kampányt lezáró kalandmodul biztosított Lord Rufus: Átkos asszonyok című írása képében. A megnyitót követően a mesélőknek kiosztásra kerültek a díszes pecséttel lezárt névre szóló meghívók és a Nem Játékos Karaktereket illusztráló kártyák. A rendezvény során egyébként minden résztvevő kapott egy saját készítésű sárkányt mintázó nyakláncot is a folyamatos ásványvíz és chips ellátmány mellé, ami kedves gesztus volt. A helyiek mindig is jó házigazdák voltak. […]

Közbevetve mindehhez a Dobran krónikát a játékmenettel kapcsolatban:

A nyitást például a jó időre való tekintettel, a fotózkodásra alkalmas, tág udvaron tartottuk. A megnyitót követően azonnal neki is láttunk a játéknak 10 óra magaslatában. A játék rendben zajlott, mindenki haladt a saját tempójában és játszotta saját kalandjait. Közben végig gondoskodtak a szervezők az inni és ennivalóról, illetve a pontozásunkról sem feledkeztek meg. Többen járták végig a csapatokat és írták fel észrevételeiket az aktuális játékkal kapcsolatban.

És folytatva budapesti krónikásunkkal:

A játékidőt tarkító ebédszünetben volt alkalmam a környék megváltozott gasztronómiai lehetőségeinek feltérképezése mellett a régen látott klub tagokkal is beszélgetni az eseményekről, akik pontozóbíróként vettek részt az alkalmon, viszont a kalandmodul ismeretével a tarsolyukban (!!!). Így érdemben tudták értékelni mindazt, amit a különböző csapatoknál tapasztaltak és valóban arra koncentrálhattak, hogy a játékosok szerepjátékos tudását és felkészültségéről képet alkothassanak. […]

A játék hat óráig tartott és még csak nem is mi fejeztük be elsőnek, sem utolsónak. A helyi szokások szerint az értékelőlapra rótt jeleket egy mesélői megbeszélésen egészítettük ki tapasztalatainkkal, melyeket így elvegyítettünk a pontozóbírók ítéleteivel és így alakítottuk a díjazottak sorrendjét demokratikusan. Az eljárás ismert volt előttem, hiszen nem első alkalommal vettem részt meghívott mesélőként, s csak annyi hiányérzetem maradt, hogy a KM-ekről szóló véleményeket nem ismerhettük meg ismételten, ami értékes reflekció volna a fejlődés szempontjából.

Így fejezhetnénk be a beszámolókra építő beszámolónkat a D.O.B.R.A.N. bejegyzésével:

Ennyivel nem ért azonban véget az ünneplés. Koccintás és torta kíséretében ünnepelhették a résztvevők mind a találkozó sikerét, mind a kettős jubileumot. Ez a rendezvény ugyanis kereken a 20. megszervezett találkozója volt a Mentálcsavar Klubnak és kereken 10 éve kezdtek neki munkásságuknak is. S bár sajnos arról kaptunk hírt, hogy ehhez hasonló rendezvény egy darabig nem lesz megszervezve részükről, a táborok és más játékra alkalmas programok keretein belül továbbra is aktívan tevékenykednek majd.

Köszönjük nektek, nekik, hogy a munka oroszlánrészét levették a vállamról.

Így nekem csak a kedvesebbik része maradt – a köszönetnyilvánítás és a gratuláció 🙂

Díjazottjaink

Palinszky-díj

  • Ishidu (Nagy Andor)
  • Mancodus (Trapp Anikó)

Különdíjasok

  • Derzsy Dávid
  • Fagyal Bence
  • László Tibor

Legjobb mesélő: Vya (Györfiné Mester Vivien)

Legjobb játékosok

  1. Gönczi Balázs
  2. Nagy Péter
  3. Simó László

Legjobb csapatok

  1. Harakiri Haiboken
  2. KAP 2 TÁP
  3. Makka Team

Mindegyiküknek ezúton is szívből gratulálunk!

 

Segítőink

Nem mehetek el azonban köszönetnyilvánítás mellett, vagyis következzen azok megemlítése, akik hiányában ez az esemény nem jöhetett volna így össze!

 

Mesélők

akik mindegyike kiváló teljesítményt nyújtott, a történetet és a csapatot ismerte és fantasztikusan felkészült

Vya (Györfiné Mester Vivien)
Krystahans (Jánószky Beáta)
Amund (Szilágyi János)
Ash (Schönstein Sándor)
Enyedi Marci
Györfi Péter
Krystohans (Kiss Tamás)
Lacz (Koczka László)

 

Pontozók

akik megismerték a kalandot, a csapatokat és a véleményüket írásban is rögzítve, szóban is ütköztették az értékelő ülésen

Tóth Emese
Creep (Katona Krisztián)
Csige Dániel
Laki (Lakatos Árpád)
Krizz (Nagy Kristóf)
Uno (Hajdu Lajos)

 

Csillámpónik

akik segítettek a szervezésben és lebonyolításban és nem találtam frappánsabb egyszavas kifejezést

Hegedüs Nikolett (a regisztrációért, az étlap promóciójáért és mindenféle aznapi szaladgálásért)
Varga Nikolett (az Ifiház biztosításáért és előkészítéséért)
Budai Ádám (a fényképezésért)

És persze végül, de elsősorban fantasztikus szervezőtársamnak és egyben feleségemnek, rheának (Kis Andrea), aki ezúttal is elviselte és igyekezete szerint ráncba is szedte szervezői trehányságaimat és mulasztásaimat… Köszönöm mindegyikőtöknek! 🙂

 

Külső hivatkozások

 

Hát, úgy tűnik, ez egyelőre ennyi volt. Találkozzunk a nyári Mentálcsavar Táborban is!

 

Nincs hozzászólás
Szólj hozzá!