Könyvtár
Hangulatkeltő novella
  • Közzétéve:
  • 2010. október 23.
  • Szerző:

    Mentálcsavar

  • Hozzászólások:

    0

– Most mit csináljunk? – a kérdés kétségbeesett volt, egy aggódó apa segélykérése.

Uriel Cho már akkor érezte, hogy valami baj lesz, amikor a lánya beszállt a limuzinba, ahogy mindig szokott, szerda délelőtt. Mikor Tanir kigurult a garázsból, elszorult a szíve és úgy érezte, hogy utoljára látja Sierrát.

Ej, ember, megvénültél. Esik néhány csepp eső és te máris búcsúzkodsz a lányodtól, a mindenedtől! Itt állsz Seattle egyik legszebb hotelje előtt, mely ráadásul csak a tiéd és elszoruló szívvel, romantikusan könnyes szemmel integetsz a lányodnak, aki ráadásul jócskánt elmúlt már tizennyolc, de még huszonegy éves is. Már nagykorúnak számít bárhol a világon, nemhogy itthon!

Ilyesképpen korholta magát, aztán mikor a limuzin rákanyarodott a Washington sugárútra, sóhajtott, megköszörülte a torkát és visszament a Pálmafába, hogy részt vegyen a soron következő vezetőségi gyűlésen. Korholta és könnyelműségre biztatta magát és most tessék!

Tanir, a lánya sofőrje egy órával ezelőtt bevert képpel eszmél a ruhaáruház parkolójában, a limuzin végighúzva többmilliméteres mélységben mindkét oldalon, a szélvédő összefirkálva filccel, Sierrának pedig nyoma veszett. Egy lemezt, egy hangfelvételt, egy telefonos üzenetet nem hagytak a rohadékok, akik elrabolták kedvenc ruha-nagykereskedése elől, hogy hová, mennyit és milyen határidővel utaljon. Még egy istenverte papírra firkált üzenetet sem!

– Addig, amíg nem tudjuk, hogy mi történt pontosan, nem tehetünk semmit, uram – mint mindig, Cho személyi titkára most is a végletekig nyugodt volt. Habár ez volt a legokosabb megközelítése a problémának, Cho mégis hihetetlenül haragudott rá.

Hogy a francba bír ilyen nyugalommal beszélni, ilyen hideg fejjel gondolkodni, amikor Sierra, az ő egyetlen lánya nyomtalanul elveszett. Ki tudja, azóta ki is végezhették, vagy ami még rosszabb, akár meg is erőszakolhatták!

– Javaslatom szerint, uram – folytatta géphangján Liang Gao, – célszerű volna fogadnunk egy nyomozót, aki, ellentétben velünk, ért a meglévő nyomok elemzéséhez és gyorsan kiderítheti, hogy mi történt a lánnyal. Tudjuk, hogy hol veszett nyoma Sierrának és tudjuk az időhatárokat, amikor Tanir nem volt magánál. Ezek alapján egy szakembernek el kell tudnia kezdeni egy nyomozást.

– Akkor forduljak a Lone Starhoz?

No igen, Cho meglehetősen rosszul kezelte a váratlan vészhelyzeteket. Általában mindent megtervezett jó előre, minden lehetséges buktatót előre kielemezett és így nem érte meglepetés, így kerülhetett egy ötcsillagos szálló vezérigazgatójának székébe. Személyi titkárját azonban épp az ilyen helyzetekre tartogatta, aki alkalmazásának öt éve alatt bőven megszolgálta a belé vetett bizalmat és Cho számára dühítő és egyben csodálatra méltó kimértséggel rendezett minden hirtelen konfliktust.

Most is lehetett rá számítani.

– Ugyan, uram, hiszen a Lone Star legutóbb még az utcán sem tudta tökéletesen ellátni a rábízott feladatot és jól emlékszünk, hogy annak mi lett az eredménye. Ami azt illeti, nem csak mi emlékszünk rá, de valószínűleg a Wuxing is.

Cho újra látta maga előtt azt a pokoli napot, amikor Seattle összes hírcsatornája arról szólt, hogy az ő egyik vendégét, a Wuxing New York ügyvezető igazgatóját holmi utcai bűnözők lelőtték a levegőben, amikor az a szálloda helikopterével egy tárgyalásra ment. Egy francos bűnbanda lőtte le az ő vendégét a Lone Star szeme láttára.

Pocsék nap volt, de ez a mai még sokkal rondábban alakul annál. Sierra… Istenem, mi lesz veled!

– Akkor van ötleted? – kérdezte sóhajtva, elmorzsolva egy könnyet a szeme sarkában.

Liang Gao illedelmesen kivárta, hogy a vezérigazgató megnyugodjon egy kissé, még el is fordult, hogy az megtörölhesse a szemét és újra erősnek tűnhessen. A titkár különösen utálta, amikor így kellett látnia Chot.

– Ami azt illeti, uram, van. Ismerek egy férfit, aki korábban a Lone Starnak dolgozott de különféle bajos ügyei miatt kirúgták onnan. Nem volt megfelelő a magatartása és a módszerei túl kemények voltak az akkor még jóval modorosabb cég számára. Azóta magánnyomozóként keresi a kenyerét és nem is csinálja rosszul, a Swiss Lakóparkban tartja fenn az irodáját. Az utóbbi időben a Lone Star többször hívta vissza határozatlan ideig tartó munkaviszonyba, de ezeket rendre visszautasította és csak átmenetileg, egy-egy ügy erejéig dolgozott együtt a céggel. Gyakorlatilag mindent és mindenkit ismer az utcákon és csak jót hallani róla…

– Jól van, jól, sok lesz már az ajánlás – vágott közbe Cho, mivel titkára már a második mondattal meggyőzte, a többit csak az illem kedvéért hallgatta végig, – vedd fel vele a kapcsolatot és fizess neki annyit, amennyi kell, csak találja meg a lányomat.

Liang Gao meghajolt és kihátrált a vezérigazgató irodájából. A folyosón már a kezében volt a tenyérszámítógépe, kikereste belőle az ajánlott nyomozó elérhetőségét és ahogy saját irodájába ért, azonnal felhívta.

Akkor már nem csóválta a fejét Cho viselkedése miatt, amelyet legalább annyira megvetett, mint önmagát, amiért mindezt a cirkuszt elnézte és lenyelte a főnökének.

(Lord Rufus)

Nincs hozzászólás
boros1124

2010-11-17 08:30:31 Válasz

Üdv!

Szeretnék egy könyvet megosztani veletek én is. Elég tanulságos és izgalmas is.

A link:
http://konyv-konyvek.hu/kiber_ter_vegallomas?szerzo=z_nemeth_istvan&kiadas_eve=2010&kiado=abart_konyvkiado

Szólj hozzá!