Könyvtár
Árvák zarándoklata
  • Közzétéve:
  • 2013. október 22.
  • Szerző:

    Mentálcsavar

  • Hozzászólások:

    0

– 3. hangulatkeltő novella a XV. Mentálcsavar Találkozóra –

„Köszönettel fogadjuk jókívánságait, azonban megfontolva kérését úgy határoztunk, hogy árvái és zarándokai hírének és csekélyszámú szabadon kíséretükül szánható katonánk okán kérését elutasítjuk, az országunkba szervezett csoportként való belépést és az azon való áthaladást kegyelmed és a gyermekek számára nem engedélyezzük. Amennyiben a sors vagy emberi mulasztás és makacsság kegyelmedet és különös kíséretét mégis határaink felé sodorná, kénytelenek leszünk kegyelmedet és kíséretét szent céljai ellenére is törvényszegőnek tekinteni és kegyelmeddel szemben eszerint eljárni…”

Lucius de Firon, az Aranykör idős lovagja dühödten gyűrte össze a levelet, aztán a fogadószobáját melegítő kandalló tűzébe hajította. Három államba küldött csoportos átutazást biztosító jogokat, és ezzel a harmadik helyről is elutasító válasz érkezett. Egyik állam sem látja szívesen mintegy félezer fős zarándokokból és árvákból álló csoportját, holott célja az egyik legnemesebb, ami az új évezredben a pyarroni nap alatt született: árvákat és nincsteleneket segíteni át a városállamokon Krán határától Pyarron tündöklő városáig.

De Firon ezt választotta vezeklésül, rendházfőnöke pedig végül beleegyezett; a lovag, aki korábban életét mentve hagyta az Aranykör Lovagrend prend-tendi rendházához tartozó értékes könyvkaravánt haramiák kezére kerülni, most újra felvételt nyerhet a rendház tagjainak lajstromára, amennyiben egy yllinori portyának köszönhetően elárvult vagy koldusbotra jutott nincsteleneket biztonságban Pyarronba vezeti és gondoskodik azok elhelyezéséről is.

Akkor gyávának bizonyult… ami azt illeti, ha megtudnák róla, hogy minden lehetőséget megragadva próbálta elkerülni, hogy Pyarron felé Khiddónon kelljen keresztül vezetnie szedett-vedett, fiatal-öreg társaságát, bizonnyal most is annak tartanák egykori társai.
Túl sok ellenséget szerzett ott, a qunzaisi Hókatedrális újjáépítésének felügyelőjeként; tolvajok, orgazdák, a városmester őrségének, az Angyalszárnynak a kapitánya… egy ízben még a főépítésszel is összekülönbözött, aki pedig híresen bosszúálló természetű volt. Nem, de Firon semmiképp nem akarta Qunzais felé vezetni zarándoklatát, de nem maradt más választása.
Khiddón hercege, egyedüliként a környező városállamok uralkodói közül, szívesen fogadta társaságát és régi ismerősként biztosította áthaladását.

A lovag kinézett fogadója ablakán, az éjszakában emelt szedett-vedett táboron, az apró, fázósan pislákoló tábortüzeken és elhatározásra jutott. Segítséggel talán átvészelheti a khiddóni országutat is.
Megdörzsölte ősz sakállát, megkötötte őszes haját, majd segédjét szólította, s meghagyta neki, hogy adja át a fogadóban tanyázó, kardra fogható népeknek, hogy beszédje van velük, s mutatóba átadott neki egy pyarroni aranyérmét is.

(Lord Rufus)

Nincs hozzászólás
Szólj hozzá!